A spanyol szó végső eredete a latin HISPANIOLUS, azaz kb. hispánka, amely espaignol alakban került a provanszálba, onnan espanol írásmóddal a spanyolba, majd a többi (újlatin) nyelvbe. A magyar nyelvben egy északolasz nyelvjárási ssel ejtett spagnol alak honosodott meg. Azonban, míg nyelvünkben a spanyol szó egyaránt utalhat spanyolországi és spanyol nyelvű személyre vagy dologra, addig a spanyolban megkülönböztetik a spanyol (spanyolországi) és a spanyolul beszélő (spanyol nyelvű) fogalmakat egymástól: előbbire az espan~ol, az utóbbira az hispano vagy latino szót alkalmazzák. Az ország önelnevezése Espana a latin HISPANIA folytatása, a középkori spanyolban még Hespana alakban is előfordult.